Ember és gép érzelmi kapcsolata, sőt, akár szerelme sokáig inkább tabunak számított, ma viszont népszerű sci-fi téma. Alapfeltétele persze, hogy a gépek érezzenek, és ha éreznek, akkor tudatos lények, mert nemcsak érzékelik, hanem értik is a környezetüket.

Ettől viszont igencsak távol vagyunk még. Hogy mennyire távol, arról megoszlanak a vélemények – öt, húsz, ötven, kétszáz év, soha –, és ez már a sokat vitatott, még inkább várt általános mesterséges intelligencia (Artificial General Intelligence, AGI) témakörébe tartozik.

Gép és érzelmek viszonyának jelenlegi szintjéhez viszont egyáltalán nincs szükség általános mesterséges intelligenciára. A mostani érzelmi számítások nevű tudományterület emberi érzések felismerésére, interpretálására, feldolgozására és szimulálására képes, de azokat nem értő eszközök, rendszerek kutatása és fejlesztése. Kognitív-, számítástudományt és pszichológiát összekapcsoló interdiszciplináris topik.

Eredetét akár a régmúltig, az érzelmeket elsőként elemző filozófusokig visszavezethetjük, ám ennek nincs sok értelme, mert a jelenlegi vizsgálódások alapjait az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) dolgozó Rosalind Picard rakta le 1995-ös dolgozatában.

Az érzelmeken keresztül, elvileg az empátia valamilyen szintű szimulálása a cél. Egy gépnek tudnia kellene emberek érzelmi állapotát értelmezni (az értelmezés nem azonos a megértéssel), majd az aktuális állapothoz igazítani a megnyilvánulásait. Így reagálna hatékonyan rájuk.

Az érzelmi számításokkal (angolul affective computing) foglalkozó mai technológiák szenzorokkal, mikrofonokkal, kamerákkal és szoftverekkel érzékelik a felhasználó emocionális állapotát (egyelőre főként a hat alapérzelmet: örömet, szomorúságot, haragot, félelmet, meglepődést, undort), amire specifikus lépésekkel, általában valamilyen terméket, szolgáltatást ajánlva reagálnak – váltsunk egy kvízre, egy másik videóra és így tovább, lényeg, hogy az aktuális lelkiállapotunkhoz jobban passzoló tevékenységgel kössük le magunkat. Egyszerűen javasolnak valamit.

Minél több számítógép van a környezetünkben, annál inkább akarjuk, hogy udvariasan, a közösségi kommunikációban értelmesebben viselkedjenek, ne fárasszanak felesleges információkkal. Ezen a ponton a mesterségesintelligencia-kutatás egyik lassan fejlődő kulcsterülete, a józanész-bölcselkedés is kapcsolódik az érzelmi számításokhoz – személyek emocionális állapotának felfogása nélkül ugyanis nincs semmiféle józanész.

Az ember-számítógép interakció az érzelmi számítások egyik alkalmazási területe: számítási kapacitással rendelkező eszközök többféle megnyilvánulásból, fiziológiai jegyből – arckifejezésekből, testtartásból, beszédből, az egéren lévő kéz hőmérsékletváltozásából stb. – állapíthatják meg, hogy milyen a kedvünk. Az összegyűjtött adatokat például beszéd- vagy gesztusfelismerő algoritmusok dolgozzák át használható információvá.

Ehhez természetesen nélkülözhetetlen értelmezhető mintázatokat kinyerni az adatokból. Algoritmusaink gépi tanulás segítségével, többféle lehetőséget kiaknázva jutottak el idáig.

Érzelmeket pontosan szimuláló eszközök helyett viszont inkább az ember-gép interakciót megkönnyítő csevegő ágensek, chatbotok jelentik a mát. Míg az emberi érzések fiziológiai állapotokhoz, például hormonszintekhez, a változások azok módosulásaihoz, addig számítógépeknél, így az online fecsegő botoknál s absztrakt állapotokhoz köthetők. ChatGPT és társai ezen a téren is minőségi változást, de nem szakadást hoztak. Nem ők az érzelmi számítások killer application-jei (a technológiát fősodorrá, mainstreammé tevő alkalmazásai).

A szimuláció gyakran azonban teljesen nevetségesre sikerül, mert egy-egy érzelem sokrétűségét a mai programok nehezen kezelik. A hat alapérzés felismerésében, rövid ideig tartó ember-ágens kommunikációban viszont egyre jobban teljesítenek. Erre kellene alapozni a további fejlesztéseket.

Frissítve: 2023. december 27.