A transzhumanista jövőkép embere a csúcstechnológiák (mesterséges intelligencia, agy-számítógép interfészek, virtuális valóság, nanotech stb.) és az okos implantátumok által felturbózott Homo sapiens egyfajta ember-gép hibrid. De, a lét törvényeiből fakadóan, még ennek a majdani szuperlénynek is meg kell halnia.

Vagy mégsem?

A transzhumanista evolúció egyik alaptétele, hogy az emberi állapot nem a fejlődés vége, és eljutottunk abba a korba, amikor magunk szabhatjuk meg biológiai és mentális fejlődésünk irányát. Sőt, idővel akár halhatatlanokká is válhatunk, vagy, ha akarjuk – és teszünk érte –, fel is támadhatunk, mert egyes technikákkal (legalábbis elméletileg, és majd valamikor a bizonytalan jövőben) a holtak is feltámaszthatók lesznek.

E technikák egyike a kriogenika (cryonics), más néven kriosztázis. Lényege, hogy ha a halál után kellő időben a klinikailag és a törvény által is halottnak nyilvánított elhunyt testét (esetleg csak az agyát, fejét) mínusz 196 Celsius-fokú (mínusz 320,8 Fahrenheit) folyékony nitrogénben, esetleg héliumban tárolják, akkor az a technológiai, leginkább nanotechnológiai fejlődés függvényében, előbb-utóbb életre kelthető. Legalábbis az elmélet szerint, mert ma még nincs és nem is körvonalazódik olyan nanotechnológiai folyamat, amellyel ez megvalósítható lenne. (Maga a kriobiológia az „alacsony hőmérsékletű biológia.”)

A célra kialakított speciális tartályban az elpárolgó nitrogén folyamatosan pótlódik, tehát ez a probléma kiküszöbölhető. A mindennemű élettevékenységre alkalmatlan abszolút zéróhoz közeli hőfokú nitrogénfürdő legkényesebb pontja a kristályosodás és a törések megakadályozása, ami mai ismereteink alapján kvázi-lehetetlen. Hiába fecskendeznek az agysejtekbe változatos fagyálló szereket, bizonyos szintű károsodás mindenképpen várható.

A szakzsargonban biosztázisnak is nevezett kriosztázis egyik fontos jellemzője, hogy az elméleti alapokat 1964-ben, The Prospect of Immortality könyvében lerakó Robert C. W. Ettinger szerint ez nem is halál, hanem csak átmeneti állapot. 

A kriosztázis hívei egyébként nem beszélnek mellé, nem ígérgetnek: a feltámadásra semmi bizonyosság nincs, viszont a hamvasztással vagy a hagyományos temetéssel ellentétben, a lehűtött személyek agya, ha szakszerűen végzik a hűtést, a nitrogén vagy a hélium miatt nem szenved helyrehozhatatlan károsodást, nem érik mérgező hatások. Mivel az agy az emberi szervezet irányítóközpontja, ha felélesztik, elvileg elkezdődik az új élet – egyesek ebből a tézisből kiindulva, elegendőnek tartják, ha csak az agyat fagyasztják le, ami lényegesen olcsóbb is, mint az egész test. Szerintük, ha a technológia elég fejlett az újjáélesztéshez, akkor arra is képes, hogy a fejből levett DNS-minták alapján, testet dolgozzanak ki hozzá, vagy tetszés szerinti testre illesszék.

A kriobiológia több komoly eredményt mutat fel: lefagyasztott spermiumból teremtettek már életet, a vért elég régóta tárolják jócskán nulla fok alatt, és élő kutyáknak sem lett baja két-három óra hűlt állapot után.

Halottakat viszont még nem keltettek életre, kriogenika-központok azonban a világ több pontján, különösen az Egyesült Államokban találhatók már, ahol megfelelő (borsos) anyagiak ellenében, a páciensek (jelenleg közel háromszázan, az első 1966 óta) várják, hogy valamikor életre keltsék őket. Leghíresebb az 1972-ben alapított Alcor Life Extension Foundation.

Kérdés az is, hogy egyáltalán akarja-e ezt valaki, az erre specializálódott vállalatok a magas költségek mellett fenn tudják-e tartani magukat, és persze, hogy mennyire érvényes a tudományos berkekben szkeptikusan kezelt, sokak szerint áltudományos elmélet.

Frissítve: 2023. december 27.