Sokan láttunk már élethű, de valamiért, magunk sem tudjuk megmondani, miért, kicsit mégis zavaró, elbizonytalanító humanoid robotot, számítógép által generált arcot, karaktereket.

AVA, az új-zélandi Soul Machines által az Autodesk számára fejlesztett, képernyő-avatár, egy „digitális ember” pont ilyen: egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő. Viselkedésével, mozdulataival empátiát sugároz: felhúzza a szemöldökét, félrebillenti a fejét, bólogat. Reagál a környezetére, emberekkel lép interaktív kapcsolatba.

A fejlesztőcég alapos munkát végzett: avatárjainak az összes külső jegyét, tevékenységét olyan aprólékosan renderelte, hogy virtuálisan szinte semmi nem különbözteti meg őket a valódi emberektől. Mindezzel együtt, AVA ahelyett, hogy természetesnek tűnne, inkább hátborzongató teremtmény. Ez a különbség a „szinte semmi” és a „semmi” között. Rosszra sikeredett mélyhamisítványoknál (deepfakes) szintén ezt érezzük, pedig ott aztán tényleg a megtévesztés, fikció és valóság teljes összemosása a cél. A generatív mesterséges intelligencia ezen a területen is változásokat hozhat.

Robotkisfiúk és -kislányok hasonló reakciót váltanak ki belőlünk. Amikor mosolyogni látjuk őket, ösztönösen hamisnak érezzük egy kicsit a mosolyt. Nem nagyon, de mégis valamelyest. Halott szemekbe pedig inkább nem nézünk, nemhogy interakcióba lépnénk velük.

Egy japán professzor sajátmaga androidmását készítette el, még a hajáról is vett mintát hozzá. Összhatás: ugyanaz, de mégis más. Mechanikus állatok, például beszélő oroszlánok, éneklő macskák stb. esetében ugyanez történik, bizarr az élmény.

A legismertebb humanoid robot Sophia, a Hanson Robotics fejlesztése. AVA mintájára, arcával ő is több érzelmet fejez ki, és az interakcióban természetesnyelv-feldolgozó adottságai is segítik. Tőle ugyan nem félünk, de nem is nyugtat meg. Létezik valami különös, nehezen magyarázható abban, hogy egy gép külsőre már-már ember, és ezzel embereket bizonytalanít el, zökkenti kő őket komfortzónájukból.

AVA esete, mint látjuk, nem egyedi, sok más teljesen realisztikus avatár, android-robot, animált karakter mintha a köztes állapotban ragadt volna – nagyon életszerűek, de mégsem azok.

Ez az állapot, az absztrakt terület a „rejtélyes völgy” (uncanny valley).

A kifejezést a hívő buddhista Masahiro Mori japán robotikus, a Tokiói Technológiai Intézet egykori tanára használta először, az 1970-es években.

Megfigyelte, hogy minél emberszerűbben néz ki egy robot, annál jobban tetszik, annál inkább elfogadjuk. De csak egy pontig, a rejtélyes völgyig van így. Ezt elérve, vonzódásunk idegenkedésbe megy át, kényelmetlenül érezzük magunkat és a gép társaságát, megijedünk, esetleg félünk is tőle. A „völgy” negatív emberi reakció egyes életszerű gépek irányába.

Műkarokhoz hasonló az élmény: amikor rájövünk, hogy a látszat ellenére nem valódi, hanem mesterséges testrész, furán kezdjük érezni magunkat. Például kezet fogunk vele, és érzékeljük, hogy nincsenek benne csontok, hidegebb és a textúrája is más. Nem érezzük többé a bizonyosságot, hirtelen rejtélyes lett az egész kar.

Mori később elárulta: gyerekkorában soha nem szeretett viaszfigurákat nézni, mert valamiért hátborzongatónak tartotta őket. Ugyanezt érezte akkor is, amikor elkezdték fejleszteni az elektronikus műkarokat. Ezeknek az élményeknek a hatására kezdett el robotokról gondolkozni, és írta meg nagyhatású tanulmányát a rejtélyes völgyről.

Az elméletet többen értelmezik, aktualizálják, próbálják alkalmazni, és persze bírálják is, egyesek megalapozatlan tudományos koncepciónak tartják. Morit ez nem zavarja, mert inkább a fejlesztőknek akart tanácsokat adni, irányvonalat kijelölni vele.

A völgy elkerülhető, ha a karakterekben nem kombinálunk össze nagyon eltérő tulajdonságokat, érzelmi megnyilvánulásaikhoz pedig a testrészek, mozdulatok még nagyobb összhangját dolgozzuk ki, például ügyelünk a szájra, hogy az arc ne „hamis mosolyt” fejezzen ki.

A cél egyébként nem a völgy, hanem a rossz karakteranimáció elkerülése, mert a gép megjelenésének és képességeinek arányban kell állniuk egymással. Gépi tanulással a legapróbb eltérések is kiszűrhetők, és az új robotok idővel már nem életszerűek, hanem tényleg emberiek lesznek. Megint érdeklődünk irántuk, és be is fogadjuk őket.

Ezt persze könnyebb leírni, mint megvalósítani.

Frissítve: 2023. december 27.