Az első ipari forradalom, a modern ipari tevékenységek születése a mechanizáció hajnalát is jelentette egyben. Az 1700-as évek végén,  gőz- és a vízerő használatával jött el, és leginkább a gőzgép jelképezte.

A második a huszadik század elején ment végbe, vele kezdődött meg a Henry Ford által is jelképezett futószalag melletti tömegtermelés. Az elektromosság volt a kulcstényező, nélküle nem mehetett volna végbe.

Az 1970-es évektől kezdődő harmadik ipari forradalommal szökött virágba az elektronika, jelentek meg az infokommunikációs rendszerek, és ugyan kezdetleges szinten, de az automatizáció is. Ezek a technológiák egyenesen a mostanában indult negyedikig, digitális technológiák és digitális ikertechnológiák diadalútjáig vezettek.

Digitális ikertechnológiákkal a való világ létesítményeiről, folyamatairól és alkalmazásairól készíthetünk virtuális változatokat. Komoly előnyük, hogy masszívan és megbízhatóan tesztelhetők, és felbecsülhetetlen segítséget jelentenek az egyre inkább ember nélküli, költséghatékony decentralizált döntések meghozatalában.

A virtuális másolatok a valóságban is elkészíthetők, a dolgok internetén (Internet-of-Things, IoT) keresztül összekapcsolhatók, lehetővé téve, hogy az egyszerre „cyber” és fizikális rendszerek kommunikáljanak, együttműködjenek egymással, a humán személyzet pedig valós időben cseréljen adatokat, és mindezek együttes hatásaként, automatizálódjanak az ipar 4.0-ás gyártófolyamatok.

Az automatizáció a folyamatok összekapcsoltságát, az átlátható információt és a decentralizált döntéshozásban történő technikai támogatást is lefedi.

Ennek a jelentős átalakulásnak a kezdetén járunk most, és egyik legfőbb eredményeként, a gyártás digitalizálásával teljesen megváltozik a tárgykészítés. A harmadik ipari forradalom számítógépei és automatizácója adatok és gépi tanulás által felpörgetett okos és autonóm rendszerekkel futnak benne csúcsra. Leegyszerűsítve: az ipar 4.0 optimalizálja a 3.0-t.

Maga az „ipar 4.0” vagy „negyedik ipari forradalom” kifejezés sokak számára marketinges hívószó csupán, a valóságban azonban jóval több annál, az egész bolygóra, életünkre ható változások sora.

Az ipar 3.0 korában a számítógépek teljesen új technológiaként idéztek elő diszruptív (szakadásszerű) változásokat, most pedig pontosan az ő együttműködésük eredményeként jutunk el az ember nélküli döntéshozásig. A cyber-fizikális rendszerek, az IoT és a Rendszerek Internete különböző kombinációival az ipar 4.0 és az intelligens gyárak kivitelezhető valósággá válnak. Ezek a kombinációk, például gépi tanulással működő 3D nyomtatórendszerek jelentik a negyedik ipari forradalom kulcsát.

Az okos gépek még okosabbak lesznek, még több adathoz férnek hozzá, a gyárak hatékonyabbak, kevesebb veszteséggel termelnek jóval többet.

Míg egyes vállalatoknak komoly gondot okoz az átállás, és igazából nem is tudnak mit kezdeni vele, addig más cégek az új lehetőségek azonosításával, például a bigdata-megoldások alkalmazásával optimalizálják tevékenységüket, logisztikai és ellátási láncukat, és igyekeznek gördülékennyé tenni az ipar 4.0-ra történő váltást.

Az autonóm műszerek és járművek, a robotok, az additív gyártás (3D nyomtatás) külön-külön valamelyest, együttesen alkalmazva pedig teljesen egyértelműen jelzik a megkerülhetetlen váltást.

Nem tudjuk, mikorra érnek teljes egészükben valósággá az ipar 4.0-át megalapozó folyamatok, és a komplett képet is valószínűleg csak öt-tizenötév múlva látjuk majd.

Frissítve: 2023. december 27.