Az utóbbi hónapokban, egy-két évben kevés infokommunikációs kifejezést hallottunk annyit, mint a magyarra leginkább peremhálózati számításokra fordított edge computingot. De mi is az?

Előrejelzések alapján 2025-ig 61 százalékkal nő a világ adatállománya (a céges adatoké 75 százalékkal). A növekedés jelentős részben a hálózatok peremén ténykedő, irdatlan mennyiségű adatot generáló dolgok internetével (IoT) magyarázható. Minden adatot a számítási felhőben lévő adatközpontok tárolnak, dolgoznak fel, amivel a hálózati sávszélesség-követelmények drasztikusan növekednek, és a lehetőségek határát közelítik. Hiába fejlődik a technológia, az adatközpontok nem garantálják a sok alkalmazás szempontjából kritikus megfelelő átviteli sebességet és válaszidőt. Ráadásul a peremen működő eszközök folyamatosan használják a felhőből jövő adatokat.

E folyamatok következtében, vállalatok kénytelenek adattárolásukat, alkalmazásaikat és szolgáltatásaikat decentralizálni, hogy a lehető legközelebb legyenek a végfelhasználókhoz. Például a hálózatok peremén, kihasználva az ottani „okos” tárgyak, mobiltelefonok, routerek, integrált hozzáférésű eszközök vagy éppen közeli mikro-adatközpontok stb. lehetőségeit.

A peremről kevesebb adatot kell mozgatni, a forgalom és a távolság mellett a költségek is csökkennek. A szolgáltatások „elköltöztetésével” elhárulnak az átviteli és válaszidős problémák, viszont új kihívások is teremtődnek.

Tehát, az elosztott számításokhoz tartozó edge computing lényege, hogy nem hagyományos adatközpontokon és nem is a felhőn alapulnak, hanem a számításokat és az adattárolást az adatforrás közelébe víve, minimálisra csökkentik a távolság miatti potenciális problémákat, például az akadozó sávszélességet. Olcsón és gyorsan működnek egy alapvetően egyszerű infrastruktúrában, és ha valami elromlik, a hibát is hamar megoldják.

A koncepció a kései 1990-es évek webes és videotartalmakat a felhasználó közelében lévő peremszerverekről közvetítő tartalomszolgáltató hálózataiig vezethető vissza. A 2000-es évek elejétől ezek a szerverek alkalmazásoknak, alkalmazásrészeknek is otthont adnak (hosztolnak), így lényegében már akkor megjelentek az első kereskedelmi peremhálózati számítások. Maga a kifejezés 2015 után terjedt el, és a fogalom nagyon fontos jellemzője még, hogy főként valósidejű adatfeldolgozást igénylő alkalmazásokban használják. A felhőszámítások a big datát, az edge computing az instant, szenzorok és felhasználók által „termelt” azonnali adatokat kezeli.

A kifejezést a ködalapú számítások szinonimájaként is használják. Joggal, bár az utóbbi a „felhő” és a „perem” előnyeit ötvözve, igyekszik a hálózat élére vinni a felhőt, a helyben történő tárolás előnyeit megtartva kapcsol össze két különböző ökoszisztémát, amellyel több területen, például önvezető autóknál, játékoknál, az ipar 4.0-ban, intelligens városban, az otthon automatizálásában, valósidejű elemzésben ideális megoldásnak tűnik. „Peremhálózati számítások, kerekeken” – mondja róla több szakértő. Virtualizációt is használhat, amivel megkönnyíti egy csomó alkalmazás telepítését és futtatását a peremszerveren.

A peremhálózati számításokban hatalmas kiaknázatlan potenciál rejlik. Mivel egyre több szenzorral felszerelt, egyre több eszköz generál egyre több adatot, a központosított modelleknek, mint például a felhőnek, napról napra komolyabb kihívásoknak kell eleget tenniük. Hiába optimalizálják, a sávszélesség hátráltatja a fejlődést. Ez persze nem jelenti a felhő végét, már csak azért sem, mert a peremhálózati számításokra fejlesztett sok eszköz kapacitása eleve korlátozott. A két megoldás jól megfér egymással; alkalmazásfüggő, hogy mikor melyiket használjuk.

Frissítve: 2023. december 26.