Sokan félnek a „gyenge”, és az „erős” mesterséges intelligencia után érkező szuperintelligenciától, míg mások szerint ilyen gépi entitások sosem fognak létrejönni.  

Az MI fejlődése három jól elkülöníthető szakaszban írható le: az elsőt, a jelenlegit az alaposan körülírt, pontosan meghatározott, általában rengeteg számítást igénylő feladatokat, például képek vagy beszéd felismerését, személyek azonosítását, sakkjátszmát valósidőben végrehajtó programok, algoritmusok jellemzik. A Siri, a Cortana, a Google asszisztense és fordítója is ebbe a kategóriába tartozik, a generatív MI viszont változást hozhat, de legalábbis benne van a változás ígérete.

A 2010-es évek óta zajló periódust a magasszintű gépi tanulás, a mélytanulás (deep learning), az óriási adatsorokon gyakorló, egy-egy területre specializált, gyenge MI-k, mostanában főként mesterséges ideghálók jellemzik. Nincs én-, és öntudatuk, nincsenek érzelmeik, bár a gyengétől a "szuperig" az intelligenciának nem feltétele a tudatosság, például az általános MI a rendszer tudatossá válása nélkül is elérhető.

A második korszak már a jövő, így csak prognosztizálhatunk, hogy mikorra valósul meg az általános vagy erős mesterséges intelligencia. A vélemények megoszlanak: egyesek tíz-húsz, mások ötven évet prognosztizálnak, többek szerint viszont soha nem valósul meg majd ilyen MI.

Ezek a rendszerek az emberi szintű értelemmel, és az ahhoz elengedhetetlen tudatossággal, érzelmekkel, kreativitással is rendelkeznek majd. Absztrakt gondolataik vannak, terveket dolgoznak ki, emlékeznek, alkotó ötletekkel állnak elő, nagyjából úgy mint mi. Döntéshozáskor felhasználják előzetes ismereteiket. A csak a Homo sapiensre jellemző képességeket hihetetlenül nehéz gépekben utánozni, a mostani MI-kutatás egyelőre nem is képes rá, csak tapogatózik. Általános mesterséges intelligenciát az utóbbi évek több közeljövőben játszódó sci-fijében, például a Her-ben láthattunk.

Ha az erős MI-ről nem tudjuk, hogy mikor válik realitássá, az állítás hatványozottan érvényes a mesterségesintelligencia-fejlődés harmadik szakaszára, a szuperintelligenciára. A hollywoodi filmek az embert elpusztító, világuralomra törő összes MI-je ebbe a kategóriába tartozik: ők a humán kognitív teljesítményt minden fontos területen drasztikus mértékben meghaladó gépi értelmek. Intelligenciájukat fel sem tudjuk fogni, annyira túlszárnyalhatnak minket.

Egyes kutatók szerint a szuperintelligencia rövid idővel az általános mesterséges intelligencia megjelenése után tűnik fel. Abból indulnak ki, hogy az MI-fejlődés, a gépi evolúció nagyságrendekkel gyorsabb, mint a biológiai létformáké. Ha az erős MI-k fejlesztésekor elegendő mennyiségű intelligens szoftver áll rendelkezésre, ezek a szoftverek folyamatosan újraprogramozhatják, amivel pedig javítják, tökéletesítik magukat. Mivel az intelligencianövekedés exponenciális, a folyamat hamar végbemehet, és bekövetkezik az intelligenciarobbanás.

A végeredménynek, a szuperintelligenciának nem lesz semmilyen ránk jellemző korlátja, bármit képes felfedezni, feltalálni. Pozitív kimenetelű forgatókönyv esetén nagyjából olyannak képzeljük el őket, mint az Iain M. Banks Kultúra-regényeiben szereplő Elmék, negatív szcenáriókban pedig, mint a Terminátor.

Mindez persze színtiszta spekuláció, mert – ezt nagyon fontos kiemelni – a jelenlegi ismereteink alapján az általános mesterséges intelligenciáról és a szuperintelligenciáról felelősségteljesen semmi nem prognosztizálható.

Frissítva: 2023. november 3.