Milyen technológiák alakíthatják át nemcsak a gondolkodásunkat, hanem a testünket is? Mesterséges intelligencia, bio- és nano-, robotika, agy-számítógép interfészek, genetika, és még sokáig sorolhatnánk. Filozófiai alapjuk a transzhumanizmus

Eszmeáramlatok az emberi történelem során sokszor voltak komoly hatással a tudományos-technológiai fejlődésre, és fordítva is: aktuális csúcstechnológiák gondolatrendszerekben képeződtek le.  

A jelenlegi high-tech legadekvátabb, legprogresszívebb filozófiai és kulturális leképezése az 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji Kaliforniából indult transzhumanizmus gyűjtőkategóriába sorolható eszmerendszerek. Magát a „transzhumán” szót Julian Huxley (a Szép új világ sci-fi írója, Aldous Huxley bátyja) evolúciós biológus használta először, 1956-ban. A Homo sapiensnek kialakítandó újfajta környezetek mellett arról írt egy tanulmányban, hogy mivé válhatunk a technológia segítségével.

Az evolúcióból kiindulva merül fel a kérdés: miért lenne az ember a folyamat csúcs- és végpontja? A transzhumanisták szerint egyáltalán nem az, sőt, csak a kezdet. A technológiai fejlődés ugyanis eljutott arra a szintre, hogy ma már nemcsak természetes, hanem mesterséges evolúcióról beszélhetünk. Ember és gép nem egymás ellenében, hanem egymással együttműködve, kölcsönhatások és visszacsatolások láncolatában lép előre, és a mesterséges intelligencia drasztikusan felgyorsítja a folyamatokat.

A reneszánszhoz és a felvilágosodáshoz hasonlóan a transzhumanizmus (tudományban, fantasztikumban, tudományos-fantasztikumban fogant) új „nagy elbeszéléseket” teremtett: gépi evolúcióról és intelligenciáról, technológia és ember viszonyáról, az emberi és az ember-utáni közötti transzhumán állapotról, poszthumán létformákról. Ezért is tartják egyre többen új felvilágosodásnak.

A dinamikus fejlődésbe vetett bizakodás szintén a reneszánsz és a felvilágosodás öröksége. Az emberi forma nem állandó, kizárólag tőlünk függ, hogy mivé alakítjuk önmagunkat – hirdette Pico della Mirandola a 15. században. Francis Bacon angol filozófus a fejlettebb technológiák létkörülményeket javító, a természet feletti uralmat biztosító hatásairól írt. Immanuel Kant meghirdette az ész autonómiáját, a racionális humanizmust. Nietzsche az emberi korlátok felszámolásáról beszélt.

A transzhumanizmus a humanista hagyományból kiinduló, a technológia-alapú poszthumán jövőt tudatosan előkészítő filozófia. Futurológia és libertariánus társadalomkép, nanotechnológia és halhatatlanság, mesterséges intelligencia, technológiai szingularitás és a világűr meghódítása, szabad akarat és önevolúció a kulcsszavak, ám egyes gondolatok jócskán túlmutatnak a közeli jövőn, s sci-fi távlatokba ívelnek.

A „mozgalom” (Max More, Anders Sandberg, Nick Bostrom stb.) tudományos hátterét a nanotechnológus Erik K. Drexler, a robotikus Hans Moravec, a mesterségesintelligencia-úttörő Marvin Minsky és a feltaláló-polihisztor Ray Kurzweil munkái jelentik.

Legfőbb elveik az állandó és többirányú fejlődés segítése, a folyamatos (biológiai és tudati) ön-átalakítás, a dinamikus, cselekvés-orientált optimizmus, az intelligens technológiák gyakorlati alkalmazása, központosítás nélküli spontán rend, nyílt társadalom, független, de másokért is felelős ön-irányítás.

Rudolf Clausias 1850-ben fogalmazta meg a termodinamika második, a Növekvő Entrópiára vonatkozó törvényét. A törvény kimondja: a világegyetemben a rendezetlenség, az entrópia sohasem csökken, sőt, növekszik. Az entrópia-növekedés következménye az energia kevésbé hasznos formákká alakulása, végeredménye az Univerzum pusztulása. Az evolúció viszont az entrópikus mozgásokkal ellentétes, komplex formák felé ível. Mivel magyarázható, hogyan oldható fel ez az ellentmondás? Úgy, hogy léteznie kell egy, az entrópiával fordított hatást gyakorló törvénynek, melyet Ray Kurzweil a gyorsuló visszatérés törvényének nevez. A transzhumanisták szerint ezt az intelligencia, az információ, az energia, az életerő, a tapasztalat, a változatosság növekedése, s mindezek együttese, az extrópia mozgatja.

A Homo sapiens korlátainak fokozatos felszámolása az életkor drasztikus növekedéséhez, sőt, fizikai halhatatlansághoz is vezethet. Forgatókönyvek: lehűtés (kriosztázis – jegelve, vagy üvegesítve) a jelenben, nano a közeli, a színtiszta információként felfogott agy/tudat merevlemezre töltése (uploading) a távolabbi jövőben. Mivel az evolúció nem ér véget az emberrel, lesznek nálunk intelligensebb létformák, és ha szabadon úgy döntünk, a bionikus konvergencia végső fázisában, magunk is poszthumán lényekké lényegülhetünk át. Maga a gépi szuperintelligencia valamikor a technológiai szingularitás, az „igazi” mesterséges intelligencia megjelenése után jön el.

A poszthumán állapot szuperintelligenciát és „a” valósággal egyenértékű szimulált környezetet, tökéletes tele-alámerülést biztosító médiumot feltételez. Ezekben a valóságokban, és addigra már az űrben is, hat főbb csoportba sorolható lények – állatok, emberek, emberi eredetű poszthumánok, gépek, intelligens gépek, (koncentrált és/vagy szétosztott intelligencia) rendszerek – élnek majd.

Frissítve: 2023. augusztus 6.