A mindenhova beáramló, egyre többet tudó és egyre kisebb kütyük mögött a gyorsuló ütemű technológiai fejlődés áll. De elgondolkozunk-e azon, hogy a változás sebessége meddig tartható fenn, meddig növelhető, s hogy eljön-e az a pont, amikor a gépi értelem – mesterséges intelligencia, MI – túlszárnyalja teremtőjét, az embert?
A számítástudomány kezdetei óta sokakban felmerült a kérdés, hogy lehet-e okosabb a technika, mint az ember, s ha ez bekövetkezik, milyen lesz a világunk.
Neumann János már az 1950-es évek elején prognosztizálta a technológiai fejlődésnek azt a határpontját, amit kb. 25 éve szingularitásnak neveznek. A különleges ponttól egy új valóság kezdődik.
Hogy az emberi intellektus fejlődésének egyenese és a robbanásszerű technológiai fejlődés találkozási pontja mikor következik be, erről megoszlanak a vélemények. Egyesek 2050-ben, mások csak a 22. században számítanak az eljövetelére. Sok szakértő szerint viszont soha nem valósul meg, a fogalmat fantáziálásnak tartják, mert a növekedés nem határtalan.
I. J. Good, angol statisztikus, Alan Turing korábbi munkatársa 1965-ben az ember utolsó találmányaként írta le a majdani ultraintelligens gépet, és utána jön is rögtön az intelligencia-robbanás.
Vernor Vinge, sci-fi író és matematikus, egy 1993-as tanulmányban már nevén – szingularitásnak – nevezte a jelenséget, és a következőt prognosztizálta: „Harminc éven belül meglesznek a technológiai eszközeink az emberfeletti intelligencia létrehozásához. Nem sokkal ezt követően az emberiség kora véget ér.”
A prognózisok tehát azt állítják, hogy eljön az az idő, amikor az emberi fejlődés más dimenzióba lép át.
A szingularitás abszolút szaktekintélyének Ray Kurzweil feltaláló és jövőkutató számít. 2005-ös Közel a Szingularitás című könyvének alaptézise, hogy évente megduplázódik a – főként teljesítményben és sávszélességben – mérhető gépi kapacitás, így 25 év alatt körülbelül milliárdszoros növekedés várható a kétezres évek elejéhez képest. Ezzel a tempóval az informatika és a kommunikáció minősége és hatékonysága mellett a ma még bonyolultabbnak látszó biológiai és az agy információ-feldolgozó folyamataira vonatkozó ismereteink szintén drasztikusan növekednek, és a növekedés hatásai felmérhetetlenek. Az ember túlléphet saját biológiai létén.
Kurzweil másik fontos hipotézise, hogy az információtechnológia nemcsak gépek és szoftverek együttese, hanem életünk egészét átalakító jelenség.
Ennek két legfőbb aspektusát emeli ki:
- a számítógépes hardver és szoftver képes lesz az emberi intelligenciát utánozni,
- illetve, hogy a természetes és a mesterséges intelligencia egymással kölcsönhatásban fejlődik. A Homo sapiens gépi intelligenciát teremt, amelynek fejlődése visszahat az emberre, az emberi fejlődés pedig az MI-re, és így tovább. Kurzweil szingularitás-huroknak (Singularity Loop) nevezi ezt a visszacsatolás-alapú spirális fejlődési ívet.
Az embert „másoló” számítógépek fejlődése ugyanis nem-biológiai intelligenciát eredményez (amelynek kezdetleges, de egyre hatékonyabb formáit már jó ideje használjuk, és amelyek 2022-ben „berobbantak” a köztudatba). A két intelligenciatípus között az egyik legfontosabb különbség, hogy a humán gyakorlatilag állandó, a gépeké viszont folyamatosan növekszik. Ezért jön különös, a mai ítéletalkotásunktól teljesen eltérő világ a szingularitás után. Azokat az időket azért is nehéz előrejelezni, mert a mesterséges és a természetes intelligencia összenövése drasztikusan átalakítja majd a civilizációt, mivel a nem-biológiai formák is biológiai tervek szerint készülnek majd. Ugyanakkor maga a biológia is megkérdőjeleződik – mi számít biológiainak, és mi nem?
Frissítve: 2023. december 26.