A döbbenetes tempóban szaporodó és fejlődő mobilalkalmazásokkal soha nem volt annyira könnyű az emberek közötti kapcsolattartás, mint napjainkban. A jelenség egyik következményeként a hálózatos rendszerek, például a közösségi hálózatok és a dolgok internete (Internet-of-Things, IoT) egyre nagyobbá, szerkezetükben bonyolultabbá válnak.

Ezeken a rendszereken, áthaladva az egyedi összeköttetéseken, különféle, esetenként egymással ellentétes információk, például pletyka kontra igazság, malware kontra biztonsági kiegészítés „rivalizálnak”. Az ilyen információpárok esetében, amelyekben a kívánt információ (jó esetben) „kinyírja” a nem-kívántat, izgalmas és komoly kihívás megválaszolni azt a kérdést, hogy a nem-kívánt infót mikor és hogyan lehet a leggyorsabban eltüntetni.

De mi az a nem kívánt infó, hogyan terjed az online dezinformáció?

A dezinformáció a propaganda része, szándékosan, megtévesztés és befolyásolás céljából terjesztett hamis információ. Néha összekeverjük a szintén hamis, de nem szánt szándékkal terjesztett félretájékoztatással.

A 2010-es években tetemesre terebélyesedett online dezinformáció kezelése a posztmodern demokráciák egyik legnagyobb kihívása. A félrevezető tartalmakat profitszerzés céljából készítik, leggyakrabban politikai célokat követnek, és rosszindulatúan verik át a felhasználót. Demokráciaszint és fejlettség függvényében, egyes közösségek, országok jobban ellenállnak neki, jobban kezelik, mint mások.

Az online dezinformáció egyik legelterjedtebb formája a kamuhírek (fake news). Ezek a hamis infók nem feltétlenül veszélyesek, egyes hoaxok (kacsa-lánclevelek) pedig annyira túloznak, hogy könnyen felismerhető a rendeltetésük: ilyenkor,(persze nem mindig) az alkotók gúnyolódnak, görbe tükröt tartanak elénk.

A kamuhírek akkor válnak veszélyessé, ha eleve a megtévesztés, személyek befolyásolása a cél, terjesztésük pedig jól kiszámított, célzott. Ezen a ponton válnak tényleges dezinformációvá, vesztik el összes szórakoztató töltetüket, és immáron egyértelműen kártékonyak.

A célzott dezinformáció azonosítása sajnos nem könnyű: egyes esetekben teljesen kitalált történetekkel szembesülünk, máskor a szövegkörnyezetből szándékosan kiragadott, túlzó adalékokkal kiegészített, a lényeget viszont kihagyó részletekkel. Ezek az „infók” nem mindig szövegesek, mert álló- és mozgóképek is könnyedén manipulálhatók, komplett iparág alakul ki körülöttük (deepfakes). Általában a valóságot ábrázolják, csakhogy egy teljesen eltorzított vetületét, számokat és idézeteket szednek ki a kontextusból, kisebbségi véleményeket többséginek állítanak be, mesterségesen manipulálják cikkek célközönségét, elérési körét.

Egyes dezinformációs kampányokat külföldről szerveznek, szándékosan és közvetve beavatkozva más országok belügyeibe. Szélsőséges csoportok összeesküvéselméletek terjesztésére is használnak nagyon fontos valós jelenségeket, eseményeket (9/11, a koronavírus-járvány stb.), amellyel egyértelműen meg akarják osztani a társadalmat. Károsak, mert felerősítenek meglévő konfliktusokat, előítéleteket, elmérgesítenek vitákat, aláássák az államilag irányított intézmények iránti bizalmat. Az értelem helyett az ösztönökre és az érzelmekre hatnak, dühöt váltanak ki.

A dezinformáció nagyságrendekkel gyorsabban terjed és hatékonyabb online, mint az analóg környezetben. A közösségi médiában bármit pillanatok alatt továbbíthatunk, lájkolhatunk, kommentelhetünk. Az internetes közegben, ha akarjuk, magunk is könnyen széles nyilvánosság számára elérhető dezinformáció gyártójává válhatunk.

2018 és 2020 között a Facebook és a Twitter 147 befolyásolási tevékenységet leplezett le. A Facebook „koordinált nem hiteles viselkedésről”, a Twitter „államilag támogatott információs műveletekről” beszélt. Az elkövetők, egyrészt, kipróbált és bevált stratégiákat alkalmaznak, másrészt, sokszor a platformok detektálási módszerére reagálva, hatékonyabb új eljárásokat dolgoznak ki.

Az általában mesterséges intelligenciák által generált profilképet használó politikai szereplők egyre nagyobb mértékben szervezik ki dezinformációs munkájukat PR- és marketinges cégeknek. De az MI kétélű fegyver, mert az „okos” technikák egyre eredményesebben segítenek a hamis tartalmak kiszűrésében is.

Mivel a humán elemzők egyre nehezebben kezelik a folyamatosan ránk zúduló információ- és dezinformációáradatot, MI nélkül ma már megoldhatatlan a probléma. A dezinformációt észlelő technikák, mint a természetesnyelv-feldolgozás nemcsak a nemzetbiztonságnak, hanem például a katasztrófavédelemnek, a közegészségügynek és általában a demokratikus folyamatoknak is komoly segítséget nyújtanak.

Frissítve: 2023. december 27.