Biztosan láttál már program által készített képet, hallgattál szoftverek alkotta zenét, talán olvastál számítógépek írta verset is. Az első rácsodálkozás után valószínűleg meglévő alkotások módosításának, semmint önálló műveknek érezted őket. Vajon mi az, ami hiányzik belőlük?

A számítógépes technológiák, különösen a mesterséges intelligencia jelentősen megváltoztatták a kreatív alkotás folyamatát: egyrészt demokratizálták azt, másrészt fontos szerepet játszanak benne, minden korábbi segédeszköznél jóval hatékonyabban támogatják munkánkat. Számítógép és kreativitás viszonya ennél azonban még magasabb szintű is lehet, mert a programok elvileg önálló alkotó entitássá válhatnak.

Csakhogy amikor a mesterséges intelligencia látványos fejlődéséről beszélünk, és teljesítményét összehasonlítjuk az emberrel, az elemzések rendszeresen megemlítenek néhány kivételt. Ezeken a területeken az MI egyelőre nagyon távol áll tőlünk, és hosszú időbe telhet, míg utoléri a Homo sapiens szintjét, ha valaha is utoléri egyáltalán. Egyikük a számítógépes/gépi vagy mesterséges kreativitás.

A különféle tudományos diszciplínákat integráló szakterület a komputeres technológiák emberi alkotótevékenységet vizsgáló, modellező, utánzó és növelő alkalmazásaival foglalkozik. Kísérletezés innovatív képzőművészeti, irodalmi, zenei, építészeti, mérnöki, vagy éppen gasztronómiai ötletekkel, esetleg matematikai elméletek kitalálásával. Mesterséges intelligenciát használ számítógépekkel korábban kivitelezhetetlennek vélt munkák, például festmények, szobrok, irodalmi szövegek vagy zenedarabok létrehozására.

Az eredmények távol vannak az emberi szinttől, viszont a matematikai pontosságukról és logikájukról ismert szerkezetekről évtizedekkel ezelőtt senki nem gondolta, hogy az én- és öntudattal rendelkező lények privilégiumának tartott – valamilyen szintű – kreatív tevékenységre lesznek majd képesek. Ez a tény már önmagában, az alkotások művészi értékének minősítése nélkül is óriási előrelépés.

A terület gyorsan fejlődik, ugyanakkor több alapkérdést még mindig pontosan meg kellene válaszolni. Ezek egyike maga az objektív terminológiával nehezen vagy talán sehogy sem definiálható kreativitás: elmeállapot, tehetség/adottság vagy folyamat, ezek kombináció, vagy mind együtt? A nagybetűs alkotástól hétköznapi megnyilvánulásokig, az emberi tevékenységben is számos formája létezik, de ez a sokszínűség hogyan ültethető át a programok, gépek világába? Elképzelhető-e, hogy ne a rendszer tervezőjének, működtetőjének, hanem magának a rendszernek az alkotótevékenysége válik elsődlegessé? Hogyan, milyen kritériumok alapján mérhető egy gép kreativitása?

A kimagasló alkotótevékenység szintén problémát jelent. Mivel általában a szabályok megszegéséhez, felrúgásához, a megszokások semmibevételéhez társítjuk, hogyan érjük el, hogy a működésükben szabályokhoz kötött programok, algoritmusok, bizonyos mértékben önmagukon túllépve, kreatívak legyenek?

Egyre több számítástudományi szakember szerint. pozitív és negatív példák alapján a komputerek nemcsak arra képesek, amire programozták őket. Nagyon bonyolult rendszerek működését esetenként maguk a tervezők sem látják át, és ezek a rendszerek – nem csak hibák miatt – akár előre nem jelezhető kimeneteket, például egyre minőségibb műalkotásokat generálhatnak.

Nagy kérdés, hogy képesek lesznek-e valaha is nem meglévő alkotásokon akár kreatívan módosítani, nem modellekből kiindulni, hanem helyette a semmiből új világot teremteni?