Ha keresnünk kell valamit az interneten, valószínűleg rögtön a Google-ra, esetleg a szintén mesterséges intelligenciával felerősített Bing-re megyünk, hiszen az elmúlt évtizedekben ezek használatát szoktuk meg. De mi van, ha a vágyott információt lehetetlen megtalálni a mindenki előtt ismert „felszíni weben”, és a hálózat láthatatlan világába, Mély Webre, vagy annak obskúrus bugyraiba, a Sötét Webre kell alászállnod érte?

Az internetes keresőmotorok két részből állnak: az egyik összegyűjti, a másik rendszerezi az információt. Az előbbit hiperlinkeket követő automatizált böngészőprogramok végzik. Ez a módszer a web felszínén ugyan optimális, a mélyben viszont nem hatékony. Oda általában integrált keresőkkel vagy algoritmusok helyett a kapcsolódásokat könnyebben észrevevő „humán böngészőkkel” igyekeznek eljutni.

A globális hálózat keresőmotorok előtt zárt és indexelhetetlen része az ismert keresési tartalmaknál becslések szerint akár 500-szor nagyobb Mély Web. A közhiedelemmel ellentétben, zömének semmi köze nincs a bűnözéshez, illegális tevékenységekhez. De miért is lenne például a csak előfizetéssel hozzáférhető felsőoktatási, akadémiai folyóiratok archívumainak?

Míg az elsősorban nehezen elérhető tartalmakból és szolgáltatásokból álló Mély Weben a felhasználó IP-je könnyen lekövethető, addig a nagyrészt tényleg illegális tevékenységekről – és piacterekről – szóló Sötét Weben minden anonim, bár időnként azért kiderül: mégsem teljesen az. Hackerek és kémek nem egyszer rántották le a leplet a hálózat titkairól.

Csak speciális böngészőkkel garantáltan megbízható internetkapcsolaton (például VPN-en, virtuális magánhálózatokon) keresztül tanácsos elérni, zárt és általában meghívásos, lényegében az úgynevezett Sötét Neten található honlapok gyűjteményéről van szó. Böngészni egyiken sem bűn, sötétnetes vásárlások vagy szolgáltatások igénybevétele viszont annak minősülhet. Legismertebb böngészője az adatok titkosítása helyett a felhasználói anonimitásra törekvő, ezért biztonságos Tor.

A Mély Web kifejezést 2001-ben Mike Bergman amerikai számítástudományi szakember használta először. A rejtett adatbirodalom különböző forrásokból tevődik össze. Dinamikus tartalmakból, más oldalakhoz nem linkelt honlapokból, regisztrációt és bejelentkezést igénylő site-okból (private web), korlátozott hozzáférésű, szkriptelt, keresők által nem kezelt, specifikus formátumú – nem HTML/szöveg – kontentekből áll.

A nagy keresők mellett az internetet figyelő szervezetek átlagos látóterén is kívül eső sötétneten mindent szabad. Elnyomó politikai rendszerekben történő titkos kommunikációra hozták létre, de az évek múlásával inkább egyéb tevékenységekre (hamis okmányok, drogok, fegyverek, különféle szolgáltatások stb. adásvételére) használják. A többszörös titkosítással a Sötét Net igen népszerű lett bűnözői körökben.

A hálózatra keresőmotort is fejlesztettek, a grafikus megjelenésében a Google-keresőre emlékeztető Grams 2014-ben debütált, 2017 végén állt le. Utóda, az örökös bétateszt-állapotban lévő Kilos arculata szintén hasonlít a Google-ra. Rendeltetése ugyanaz, mint az elődé, csak modernebb technikával teszi: főként illegális javak keresésében segíti az érdeklődőket.

A Dark Web piacterein kereskedő személyeket és hálózataikat a nemzetközi bűnüldözés kitüntetett figyelemmel kíséri. Többször röppennek fel hírek személyek őrizetbe vételéről, piacterek lekapcsolásáról. A hatóságok igyekeznek lépést tartani az ellenoldal kifinomult technológiáival, módszereivel.

Frissítve: 2023. november 1.