Az utóbbi két évtized efyik legnagyobb pénzügyi durranása a csere- vagy fizetőeszközként működő, bonyolult titkosítást (kriptográfiát) használó digitális pénz, a kriptovaluták családja. Legismertebb a bitcoin, zömüket a blokklánc technológia alapozza meg.

Ezt a technológiát arra találták ki, hogy egymást nem ismerő, egymásban nem feltétlenül bízó személyek biztonságosan, hitelesített módon oszthassanak meg egymás között értékes pénzügyi adatokat. Sokan ebben a méretezhető, többféleképpen alkalmazható megoldásban látják a jövőt, mások különösen a kriptovilág vaskos pénzügyi botrányai, perei miatt zsákutcának, előbb-utóbb kipukkadó lufinak vagy piramisjátéknak tartják. A blokklánc komplikáltnak tűnhet, alapötlete viszont nem az; leegyszerűsítve: egy adatbázis-típusról van szó. De mik is az adatbázisok?

Röviden: információkat számítógépes rendszeren elektronikus formában, általában adattáblákban tároló gyűjtemények. Ezeket a gyűjteményeket a hosszabb távú tárolás mellett, lekérdezésre és szerkesztésre alkalmas programok kezelik. A könnyebb használhatóság miatt az adatok strukturáltak. Míg a tipikus táblázatkezelőkben lévő adatokkal általában egy személy vagy kisebb csoport dolgozik, addig az adatbázisokban tárolt nagyobb mennyiségű információt akárhányan kezelhetik.

A komolyabb adatbázisok masszív teljesítményű, esetenként többezer számítógépből álló szervereken találhatók, így biztosított a szükséges számítási és tárolási kapacitás ahhoz, hogy egyidőben sokan tudjanak dolgozni velük. A táblázatkezelők és az adatbázisok általában vállalatok tulajdonában vannak, és az azokat kezelő személyek teljes kontrollal rendelkeznek felettük.

A blokklánc annyiban különbözik, hogy az adatokat táblák helyett láncba rendezett, titkosított tömbökben (blokkokban) tárolja – azaz minden blokklánc adatbázis, de nem minden adatbázis blokklánc. Ha friss adat érkezik, pontos időbélyeggel ellátott új blokkba kerül, és mihelyst megtelt a blokk, az előzőhöz „láncolják”, így idő szerinti, később megváltoztathatatlan kronológiai sorrendbe kerülnek, és innen ered az (angolul blockchain) elnevezés is. Minden egyes új blokk megerősíti az előzőket.

Egy blokkláncon többféle információ tárolható, leggyakrabban a pénzügyi tranzakciókat nyilvántartó főkönyvként használják. A főkönyvek a kereskedelmi könyvelésből ismert, az adott vállalkozás vagyoni helyzetére vonatkozó összes adatot tartalmazó, tartozás- és követeléslistákból, folyó- és holtszámlákból stb. álló dokumentumok, az üzleti élet megkerülhetetlen elemei.

Sok blokklánc, köztük a legismertebb kriptovaluta, a bitcoin alapja is, központ nélküli, decentralizált, egyenrangú felek közötti (peer-to-peer, p2p) rendszer. A kontroll nem egy személy vagy csoport, hanem kollektíven a felhasználók kezében van. A technológia népszerűségének a titkosítás miatti biztonság, a nyilvános főkönyv és az átláthatóság mellett, ez az egyik oka. A láncokba kerülő adatokon elvileg nem lehet, de legalábbis rendkívül nehéz változtatni, mert egy blokk utólagos módosításával a többi blokkon is, tehát az egész láncon módosítani kellene.

A tranzakciókat folyamatosan rögzítik, az összes felhasználó valós időben követheti nyomon, hogy mi történik. A rendszer másolás vagy továbbítás helyett elosztja a digitális vagyontárgyakat, blokkokat, a nyilvántartás ezért is megváltoztathatatlan. A bizalmat tovább növeli, hogy a változásokat követő átlátható főkönyvvel megmarad a dokumentumok integritása.

A kockázatokat, a csalás lehetőségét drasztikusan csökkentő technológiát 2008-ban ismertette meg a világgal egy máig ismeretlen identitású, Satoshi Nakamoto nevű személy (vagy csoport). A nyilvános főkönyvet a legismertebb kriptovalutához, a bitcoinhoz dolgozta ki, azóta viszont meghódította a világot – folyamatosan nő a kriptovaluták száma, már többezer létezik belőlük, csúcsra futott a sajnos brutálisan energiapazarló bányászatuk.

Frissítve: 2023. december 3.